Döntő érv

Szombat délelőtt. Cseng a mobilom, budapesti hívószám. Naná, hogy eladni akar. Célkeresztben a szívem: ön régi, hűséges ügyfelünk ... Nem igazán hiteles, évekkel ezelőtt, egyyszer vettem valamit. Mondom neki, nézze kedves, én most biztosan nem fogok vásárolni, de ha ez fontos magának, szívesen végig hallgatom. (Mindig tanul az ember, hátha most is, ebből is. Vagy ő, vagy én. Esetleg mindketten.) Sorolja a kínálatot, mint régi ügyfél, csak önnek kidolgozott ajánlat,stb. Mondom, hogy előre szóltam, nem vásárolok. Jó, de még van egy érve, a legfontosabb. Akkor ennek kéne az eszemre hatni? A cég olyan biztosítást kötött, aminek következtében hibás szállítás (törött, sérült termék) esetén, a biztosítás alapján, azonnal kicserélik a terméket. Hallgatok, próbálom megemészteni, hogy ennyire hülyének néznek. Kibújik belőlem a tanár: ugye ha hibásan jutott el a termék a vevőhöz, azt eddig sem a vevővel fizettették meg? Bizonytalan válasz: gondolom. Kérdés: miért jó nekem, hogy önök kötöttek egy ilyen biztosítást? Pörög a válasz: mert azonnal, vita nélkül kicserélik a sérült terméket. Megint előbújik a tanár (csak nem hagyom bután meghalni szegényt). De eddig is ki kellett cserélni és eddig sem fizettethették meg a vevővel a cserét. Elbizonytalanodik, de neki azt mondták ... Magát becsapják, mondom. Maga meg emiatt engem akar becsapni ... De nem, ő csak azt mondja ... Töprengek: ha ez volt a legfőbb érv, mit nem vettem észre a többiben? Még szerencse, hogy nem is akartam vásárolni.