Szól a mobilom, női hang jelentkezik be a Társadalomkutató Kft megbízásából. Közvélemény kutatási céllal keresett meg mondja, válaszolok-e néhány kérdésre. Kérdezem milyen intézmény ez a "Társadalomkutató Kft.". Pártfüggetlen közvélemény kutató cég, válaszolja. Átfut az agyamon, a TÁRKI, de aztán eszembe jut, hogy az nem Kft. Mindegy, miért ne. Bármelyik kérdést passzolhatom, ha úgy gondolom. Jó - mondom, kezdjük. Milyen típusú településen élek, hangzik az első kérdés. Válaszolok. Mi a település irányítószáma, így a második. Hangosan nevetni kezdek, nem érti. Ha megadom az irányítószámot, akkor mi értelme volt az előző kérdésnek? Azt ő nem tudja, mondja, neki ez van ide írva. Jó, mondom, akkor ezt nem adom meg. De akkor nem tud tovább kérdezni - mondja. Hát így jártunk, válaszolom. Annyira imádom, amikor hülyének néznek.
Szívvel vagy ésszel? Érzelmekkel vagy racionálisan? Hittel, lelkesen, lendülettel vagy okosan, megfontoltan, észszerűen? Mi kell a társadalmi sikerességhez? Mi kell ahhoz, hogy valaki eredményes vezető legyen? Mi befolyásolja azt, amit megteszünk vagy amit nem teszünk meg egy adott helyzetben? Örömmel „adok tüzemből, annak aki kér”, s bár tanácsot nem adok, észszerűnek vélt megfontolásaimat szívesen megosztom azokkal, akik erre várnak (Cicero után, szabadon). Kérés nélkül. Vagy kérésre.
Előszó
2022. március 11., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
-
Akkor legyen újra fogoly-dilemma. Bevallom, mióta először találkoztam vele, izgat a „Tit For Tat” stratégia. Legfőképpen az, hogy mennyire ...
-
Nemrég megkeresett egy volt tanítványom, akit még a Budapesti Gazdasági Főiskolán tanítottam 1999-ben. (Mellékesen jegyzem meg, hogy soha...
-
Néha bekukkantok a markmyprofessor oldalra hogy felidézzem az időt, amikor még élő órákat tartottam az egyetemen. A hallgatók által nekem...