Hetek óta forr bennem az indulat, ezért nem is reagáltam eddig. Igen, néha nekem is annyira fáj a derekam, hogy mankót veszek a kezembe, mert azzal biztonságosabban közlekedek - gyalog. "Bemegy a papa mankóval, járni nem tud, hát a zöldségesig nem engednéd le, és a háziorvos 5000 forintért azt mondja, hogy vezessen." mondja az ismert műsorvezető. Úgy látszik, hogy a butaság nincs korhoz kötve. Esetleg meg kellene gondolni, hogy aki ilyen ostobaságot állít, az mennyire van birtokában a szellemi képességeknek? Nem, nem a megvásárolt jogosítványról beszélek, ha van ilyen, azt én is elítélem. Arra a háziorvosok is visszaszóltak.
A mankóról és a járásról beszélek. Egyetlen riporternek sem tűnt fel, hogy a mankó sok ezer, valószínűleg sok tízezer ember mindennapi társa. Hogy az autót arra találták fel, hogy ne gyalog járjon az ember. Hogy azok a mozgássérültek, akik alkalmasak erre, kaphatnak jogosítványt, bár nem tudnak lemenni a sarki zöldségesig, mankót használnak, esetleg tolókocsiba kényszerítette őket sorsuk. De ettől még tudhatnak autót vezetni. A járás, a fizikai képességek, a mai autóvezetésben annyira minimális szerepet töltenek be, hogy szinte elhanyagolható. A szellemi képességek sokkal fontosabbak. De úgy tűnik ez nem korfüggő.
