Demagógia

Ha valakit komolyan érdekel, mi is a demagógia, hát ennél szebb példát nehéz találni.

Deutsch Tamás (Fidesz), az Európa Parlament képviselője, röviden nyilatkozott a Telex-nek a kormány által közölt vakcina hatékonysági táblázatról: "... úgy tűnik, hogy a kormány a baloldali ellenzék szekerét toló magyar sajtó igényeinek nem tud megfelelni. Hogy ha statisztikákat közlünk akkor az a baj, ha nem közlünk statisztikákat, akkor az a baj. "

Tényleg, a fene se érti ezt, semmi nem jó a hiteles médiáknak: ha mindent eltitkolnak, akkor az a baj, ha hazudnak, akkor meg az a baj. 

Mi lenne, ha egyszer megpróbálnának igazat mondani?

ps. friss adalék: Deutsch Tamás felháborodott azon, hogy az EU Bizottsága Magyar Gáborra bízta a Magyarországról szóló jogállamisági jelentés elkészítésének irányítását. Most kérdezzük meg: ha változtatnak a jelentést elkészítő személyén az a baj, ha nem változtatnak az a baj?

Megszrítás

Megszorításként kihagytam egy o betűt a címből. Ki, hogy értelmezi a megszorítást – ez mostanában merült fel bennem, amikor egy ismerősöm Tarlós István volt főpolgármester interjúját kommentelte az alábbi szöveggel: „Most szép választási ígéretek, - megnyert választás után megszorítások.” Természetesen egy esetleges ellenzéki (baloldali) győzelemre utalt, mint saját személyes tapasztalatára. Pedig koránál fogva több kormányváltásban is volt része, de hát az emlékezet szelektív.

A rendszerváltás utáni első kormány nehezen nevezhető baloldalinak, de a megszorítást a zsebükön érezték a választók. Persze továbbra is kérdés, hogy mit nevezünk megszorításnak, de emlékezetem szerint akkoriban a benzináremelést erősen annak éreztük. A Fidesz-KDNP kormány 2010-es győzelme nem ígért megszorítást, de …? Első lépések egyikeként lenyúlták a magánnyugdíjpénztári kasszát (veszélyeztetve ezzel a nyugdíjrendszer hosszútávú fenntarthatóságát) és megígérték az egyéni nyugdíjszámlát. Szerintem ez belefér a megszorítás fogalmába, mert sokak zsebéből sok pénzt vettek ki, ellenben az egyéni nyugdíjszámlát megspórolták. 2012-ben bevezették Európa legmagasabb Általános Forgalmi Adóját, ami az állami költségvetés második legnagyobb bevétele. Az elmúlt kilenc év alatt számításaim szerint többszáz milliárd forintot vettek ki ezzel az emberek zsebéből. Azért ezt már nehéz nem megszorításként értelmezni, különösen azért, mert a fogyasztási adó mindenkit érint, de értelemszerűen a legszegényebbeknek fáj a legjobban. Megszüntettek bizonyos nyugdíjakat, na ez is bőven belefér e megszorítás fogalmába. Nem adták vissza a korábbi parlament által adott, és a 2008-as válság miatt csupán felfüggesztett 13.havi nyugdíjakat, bár állítólag szárnyalt a gazdaság. Nem vezették vissza a nyugdíjak svájci indexálását, amivel jelentősen megrövidítették a nyugdíjasokat, viszont bevezették a minimálbér adóztatását. Az én fogalomrendszeremben ezek is megszorítások, de nem érték be ennyivel. „Spóroltak” az egészségügyön és a felsőoktatáson, vagyis a növekvő GDP mellett nem növelték ezen szektorok költségvetési részesedését.

Tudom, persze, közben csökkentették az SZJA, a Társasági adó és a rezsidíj mértékét, és adtak különböző adókedvezményeket. Tessék utánaszámolni, csak az ÁFA emelés bevételéből bőven futotta ezekre.

Mégis az marad meg sok ember fejében, hogy a baloldal „megszorít”. Ennyit tesz az ügyes és persze erősen torzító, csalárd kommunikáció.

Ami szerint a megszorítást csak akkor nevezzük megszorításnak, ha éppen a baloldal hajtja végre. 

Már csak azt kellene kideríteni, hol van ez a baloldal? 

Ellen-morgás

 

Vannak boldogabb országok, s köztük nem egyet vezet női miniszterelnök. Most nálunk is mintha látszana ennek lehetősége. Mégis el vagyok keseredve. Lehet, hogy jó miniszterelnök lenne a DK jelöltje, de az előválasztáson való megválasztása akkora támadási felületet teremtene a jelenlegi kormánypártok számára, amit ők biztonsággal használnának ki.

Eltöprengtem, miért nem látja be a DK, hogy Gyurcsány legalább akkora teher az ellenzéki oldalon, mint amekkora lehetőség egy női miniszterelnök jelölése. Tudom, persze, Orbán már elmondta, csak azért nem kerülhet valaki versenyhátrányba, mert az ő baráti köréhez, családjához, stb.  tartozik. Úgy tűnik ebben az országban ebből a szempontból mindegy, hogy kormánypárti vagy ellenzéki családról van szó. A politikaloda fogva tartja azokat, akik egy párt támogatói lettek, ők nem fognak szólni, hogy ezt nem kellene.

Finnország, Új-Zéland, vagy Németország miniszterelnökének családja távol van az állami funkcióktól. Fülöp herceg „csak” a királynő férje volt. Az amerikai elnök felesége egyszerűen „first lady”. Nyugat-Európában nem divat, hogy a miniszterelnök vagy valamelyik párt elnökének hozzátartozója politikailag fontos funkciót tölt be. Jó, belátom, nem ismerem eléggé a történelmet, s lehet, hogy volt már példa rá. (Feleségem szólt, hogy volt bizony, a Clinton család.) De hogy egy országban két vezető is családi bizniszt akarjon csinálni az országból.

Elképzelem, hogy Dobrev Klára győz az előválasztáson, mi több, a 2022-es választást is megnyeri közös miniszterelnökként az ellenzékkel. Mi következik? Gyurcsány lemond pártelnöki tisztéről? Akár igen, akár nem, ki fogja elhinni, hogy nem ő befolyásolja a miniszterelnök döntéseit? Ki hiszi el, hogy Mészáros Lőrinc vagy Tiborcz  István kizárólag zsenialitásuk miatt nyernek meg minden pályázatot, amin elindulnak. Egy számomra nagyon hiteles szocialista politikus mondta: nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani.

Kedves ellenzéki előválasztók! Ne essetek poltikalodába! Előbb érveljetek, azután döntsetek!