Előszó


Abban a meggyőződésben válogatom régebbi írásaimat és írom az új bejegyzéseket, hogy az ember cselekvéseit, döntéseit, eltérő arányban, de minden esetben a szív és az ész, az érzelmek és a racionalitás határozza meg. A "Tanulmányok, cikkek, előadások" oldalra gyűjtöm össze a speciális célközönség (pl konferencia résztvevői) számára készült munkákat. Ez az oldal fokozatosan bővül, akit érdekelnek ezek az írások, időnként kukkantson bele. Az "apropó" kategóriához tartozó bejegyzéseket mindennapi személyes élményeim indukálják. Ezekben örömök és bosszúságok, kellemes és kellemetlen események, szakmai és általános nézőpontok jelennek meg, legalábbis szándékaim szerint. Néha-néha bele(m)ártom magam a politikába. Napi politikai hírekre vagy álhírekre szeretnék reagálni, elfogultan. Fontold meg, bosszantod e magadat ilyenek olvasásával. Ha úgy döntesz, hogy nem, akkor hagyd ki a "politikaloda"© kategóriába tartozó posztokat. (Nem benned van a hiba: ilyen szó nincs, de majd ...) Az "éveim_hordaléka" kategória jelzi, hogy vezetői-tréneri-tanári tapasztalataimat bányászom elő és értelmezem.

2021. május 4., kedd

Megszrítás

Megszorításként kihagytam egy o betűt a címből. Ki, hogy értelmezi a megszorítást – ez mostanában merült fel bennem, amikor egy ismerősöm Tarlós István volt főpolgármester interjúját kommentelte az alábbi szöveggel: „Most szép választási ígéretek, - megnyert választás után megszorítások.” Természetesen egy esetleges ellenzéki (baloldali) győzelemre utalt, mint saját személyes tapasztalatára. Pedig koránál fogva több kormányváltásban is volt része, de hát az emlékezet szelektív.

A rendszerváltás utáni első kormány nehezen nevezhető baloldalinak, de a megszorítást a zsebükön érezték a választók. Persze továbbra is kérdés, hogy mit nevezünk megszorításnak, de emlékezetem szerint akkoriban a benzináremelést erősen annak éreztük. A Fidesz-KDNP kormány 2010-es győzelme nem ígért megszorítást, de …? Első lépések egyikeként lenyúlták a magánnyugdíjpénztári kasszát (veszélyeztetve ezzel a nyugdíjrendszer hosszútávú fenntarthatóságát) és megígérték az egyéni nyugdíjszámlát. Szerintem ez belefér a megszorítás fogalmába, mert sokak zsebéből sok pénzt vettek ki, ellenben az egyéni nyugdíjszámlát megspórolták. 2012-ben bevezették Európa legmagasabb Általános Forgalmi Adóját, ami az állami költségvetés második legnagyobb bevétele. Az elmúlt kilenc év alatt számításaim szerint többszáz milliárd forintot vettek ki ezzel az emberek zsebéből. Azért ezt már nehéz nem megszorításként értelmezni, különösen azért, mert a fogyasztási adó mindenkit érint, de értelemszerűen a legszegényebbeknek fáj a legjobban. Megszüntettek bizonyos nyugdíjakat, na ez is bőven belefér e megszorítás fogalmába. Nem adták vissza a korábbi parlament által adott, és a 2008-as válság miatt csupán felfüggesztett 13.havi nyugdíjakat, bár állítólag szárnyalt a gazdaság. Nem vezették vissza a nyugdíjak svájci indexálását, amivel jelentősen megrövidítették a nyugdíjasokat, viszont bevezették a minimálbér adóztatását. Az én fogalomrendszeremben ezek is megszorítások, de nem érték be ennyivel. „Spóroltak” az egészségügyön és a felsőoktatáson, vagyis a növekvő GDP mellett nem növelték ezen szektorok költségvetési részesedését.

Tudom, persze, közben csökkentették az SZJA, a Társasági adó és a rezsidíj mértékét, és adtak különböző adókedvezményeket. Tessék utánaszámolni, csak az ÁFA emelés bevételéből bőven futotta ezekre.

Mégis az marad meg sok ember fejében, hogy a baloldal „megszorít”. Ennyit tesz az ügyes és persze erősen torzító, csalárd kommunikáció.

Ami szerint a megszorítást csak akkor nevezzük megszorításnak, ha éppen a baloldal hajtja végre. 
Már csak azt kellene kideríteni, hol van ez a baloldal? 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése